Lábtorna kicsiknek – nagyoknak, nem csak lúdtalpasoknak

 

 

A mozgásszervi szakrendelések beteganyagában a statikai lábbetegségek által okozott panaszok közel 50%-ot tesznek ki. Még magasabb ez az arány a serdülőkorban végzett egészségügyi alkalmassági vizsgálatoknál. Az elváltozások okozta panaszok jelentkezése túlnyomórészt a fiatal felnőttkorra, illetve az aktív munkaképes korra várható.

Minden szülő segíthet gyermekének a hibás funkciók kialakulásának megelőzésében. A lapos talp, a lábboltozat hiánya szinte népbetegség méreteit ölti. Ezért kell hangsúlyt helyezni a megelőzésre. A megelőzés illetve a kezelés legfontosabb része a torna, amely a lábboltozat kialakításában és megtartásában résztvevő izmokat erősíti. Rendszeres, tartós alkalmazásával segít a statikai lábbetegségek megelőzésében, illetve kezelésében.

A járni tanuló kisgyermek lábára jellemző, hogy a talpi felszín lapos, vastag zsírpárnából áll. Három éves kortól a folyamatos aktív izommunka eredményeként alakul ki a lábboltozat. A lábizomerősítő gyakorlatok megerősítik a talpizmokat és serkentik azok fejlődését.

Bizonyos periódusokban különösen nagy a lúdtalp kialakulásának veszélye. Azokban az időszakokban kell figyelni és törekedni a lúdtalp kialakulásának megelőzésére, amikor a lábat hirtelen fokozottabb megterhelés éri. Ezek az időszakok: az állás, járás kezdete, az óvodáskor és iskoláskor elején, a pubertáskori gyors növekedési periódusban, minden hosszabb fekvéssel vagy inaktivitással járó állapot után. A mozgás hiánya, az egészségtelen életmód és a civilizációs körülmények szintén elősegítik a lúdtalp kialakulását.

A sima és kemény útburkolat egyrészt keménysége, rugalmatlansága miatt káros, másrészt fölöslegessé teszi a lábizmok állandó aktív működését, ami egyenetlen talajon szükséges és így a lábizmok elgyengüléséhez vezet.

 

 

 

 

Minden gyakorlatot mezítláb kell végezni, a gyakorlatok között, lazításképpen az ujjaktól a sarok felé haladva megmasszírozhatjuk a talpunkat. Az alapmozdulatok megtanulása és begyakorlása után következhetnek a szerrel végzett gyakorlatok. Érdemes könnyebb szerekkel kezdeni a gyakorlást, azután folyamatosan lehet nehezíteni a feladatokat. Alkalmazható minden olyan kisméretű tárgy, mely nem balesetveszélyes és a lábujjakkal könnyen megfogható. Eredmény csak rendszeres gyakorlással érhető el!!

 

 

 

Alapmozdulatok

 

 

A gyakorlatokat a lábujjak hajlításával kezdjük!

 

Hajlított lábujjakkal nézzük meg a talpunkat!

Próbáljunk alagutat készíteni a kisegérnek!

 

Legyezőszerűen terpesszük szét a lábujjainkat!

Váltakozva próbáljuk többször egymás után!

 

Feküdjünk hasra, kezünk legyen a fejünk alatt!

Hajlítsuk be a térdünket és mozgassuk a lábunkat bokából erőteljesen fel és le, befelé és kifelé úgy, hogy közben a térdünk maradjon mozdulatlan!

 

Gyakorlatok közben többször üljünk le, feszítsük le, majd húzzuk fel a lábfejünket!

 

Üljünk le!

Lábujjhegyen sétáljunk előre, amíg a sarkunkat a földtől távol tudjuk tartani, majd tegyük le a sarkunkat, emeljük fel a lábfejünket és lépegessünk vissza a sarkunkon.

 

Lábujjhegyen járva próbáljunk minél magasabbra emelkedni!

 

Mackójárás, az ujjainkat hajlítsuk be, a talpunkat ökölbe szorítva cammogjunk, mint a mackók!

 

Próbáljuk meg a szalagot eltüntetni! Emeljük fel és nyújtsuk előre a lábujjainkat, a megfogott részt húzzuk a talpunk alá! Addig ismételjük ezt a mozgást, amíg az egész el nem tűnik a talpunk alatt! Zokninkkal is megpróbálhatjuk, egyszerre mindkét lábunkkal is!

 

Üljünk le a talajra! Egyik lábunkat támasszuk fel, talpunk legyen a talajon, a másik lábunk pedig a feltámasztott térden. A felső lábunk felváltva sarokkal, majd lábujjunkkal érintse a felhúzott térdet!

 

A kendőt fogjuk meg az egyik lábunkkal, majd próbáljuk egyik lábunkkal a másikba átvenni!

 

Énekeljünk egy dalt! A színes szalagot lábujjaink közé fogva ritmusra lengessük!

 

Próbáljuk lábujjainkkal papír zsebkendőt, újságpapírt, szalvétát tépkedni! A papír zsebkendőt egyik lábunkkal rögzítsük, másik lábunkkal sok apró darabra tépjük! Később a papírdarabokat váltott lábbal fogva megszámolhatjuk, összeszedhetjük!

 

Ülésben térdeinket fordítsuk jól ki, a talpaink egymás felé tekintsenek. Lábujjainkkal fogjunk egy-egy ceruzát vagy szívószálat, mintha kötnénk!

 

Állva egyik lábunkat tegyük a labdára, nehezedjünk rá, gyúrjuk erősen és görgessük ide-oda az egyik, majd másik lábunkkal!

Ugyanezt bármilyen görgethető tárggyal elvégezhetjük! Ügyesebbek lábfejükkel súlyzót is emelgethetnek.

 

Apróbb tárgyakat, babzsákot vegyünk fel lábujjainkkal a talajról! Jobb lábunkkal a bal kezünkbe, bal lábunkkal a jobb kezünkbe adjuk fel! Nehezíthetjük, ha hátra hajlított lábbal tesszük mindezt.

 

Lábujjunkkal fogjuk a babzsákot, járjunk magas térdemeléssel! Közben erősen tartsuk, le ne essen!

 

Kis labdákkal vagy plüss játékkal célbadobó versenyt is rendezhetünk. Számoljuk meg hányat és hányszor sikerült lábbal a kosárba vagy a karikába dobni!

 

A babzsákokat először váltott, majd páros lábbal rakjuk a kis kosárba!

 

Járhatunk térdelőtámaszban is, de közben a babzsákot ujjainkkal, a labdát talpunkkal szorítsuk, hogy le ne essenek!

 

Próbáljuk meg a színes köröket nagyságrend szerint nagylábujjankkal megérinteni! Kezdjük a legnagyobbal, majd a végére érve kezdjétek ismét, de a legkisebb körrel.

 

A ceruzát a lábujjainkkal fogva is használhatjuk, írhatunk, rajzolhatunk vele. Másik talpunkkal rögzítsük a rajzlapot! Az írószer hegye a kisujjunk felé nézzen!

 

Tegyük le a karikákat a földre! Ezen egyensúlyozva haladjunk végig! Megpróbálhatjuk ugrálókötélen, vagy akár söprűnyélen is.

Minél többet járjunk egyenetlen felszínen!

 

A szétszórt apró játékokat lábujjainkkal is összeszedhetjük.

Nehezebb a feladat, ha mindezt pókjárással tesszük.

 

Feküdjünk hanyatt, a lábunk mellett legyenek babzsákok (de lehet más apró tárgy is), a fejünk mögött pedig szék. A lábujjainkkal megfogott babzsákokat lábemeléssel tegyük rá a székre!

 

Fogjuk a talpunk közé a labdát, ejtsük el, majd újra fogjuk meg, de kézzel nem szabad hozzányúlni! Ha egy labdánk van, lábbal is labdázhatunk.

 

 

EGÉSZSÉGETEKRE!

 

 

 

Csecsemőknél a cipő csak a lábak védelmére szolgál. Amíg még biztonságosan nem tud járni, addig nincs szüksége cipőre.

Később nagyon lényeges a megfelelő méret. A cipőben a lábujjaknak szabad mozgást kell biztosítani. Álló helyzetben a lábujjak ne érintkezzenek a cipő végével, illetve a lábujjak hajlítása is könnyen kivehető legyen. A jó cipő talpa puha, hajlékony, a merev talpú cipő ártalmas. A lábbeli orr része gömbölyű legyen, a lábtövet és a sarkat jól tartsa. A cipő sarka ne legyen túl magas, mert ezzel a járást bizonytalanná teszi, a harántdomborzatot túlterheli!

Gyermekeknek magasszárú cipő ajánlott, vagy kéreggel ellátott félcipő, illetve szandál.

A láb gyors növekedése miatt figyelni kell a megfelelő gyakoriságú cipőcserére. A túl bő cipő viseltetése is káros.

Ha az időjárási viszonyok megengedik, gyermekeink járjanak sokat mezítláb, egyenetlen talajon, füvön, kavicsokon. Ezzel segítjük lábizmaiknak erősödését.